12.fejezet

Ashton

Másnap reggel, kissé fáradtan ugyan, de kezembe egy csokor fehér rózsával sétáltam a hotel felé. Alina még aludt, mikor eljöttem és remélem azóta nem kelt fel, mert megakartam lepni. Furcsa erre gondolni, hogy a lányt, akit pár napja még gyűlöltem, most meglepem. Útközbe összefutottam pár fotóssal, akik valószínűleg mindent lekaptak, így ma már olvashatjuk a hírekbe, hogy valószínűleg valamit csináltam, amivel megbántottam Alinát, ezért kap virágot, de ők nem tudják az igazságot. Habár kezdek rájönni, hogy én se tudom már.

Alina

Mikor felkeltem, az első dolgom az volt, hogy a konyhába siessek, mivel majd éhen haltam. Tegnap nem sokat ettem, így ma ezt pótolnom kellett, de mikor beléptem a konyhába, nem az várt, amire számítottam. Ashton állt a tűzhely mellett és épp valamit nagyon sütött. Legalábbis gondolom. Tojásrántottára tippelnék, de az égett szagok nem arról árulkodtak, hogy ez összejött. Egy ideig még néztem, ahogy sürög-forog a konyhába, majd odaszóltam neki.
  - A finom tojásokat elpazarlod - mivel nem számított rám, így a következő dolog, amit láttam, hogy Ashton kezéből kiesik a serpenyő, benne az égett tojások, nagy csörömpölés aztán az én nevetésem. Miután kiröhögtem magam segítettem neki feltakarítani, miközben ő próbált csúnyán nézni rám, de végül elnevette ő is magát.
  - Remélem ezt nem nekem csináltad, mert ha igen, akkor jogom van azt állítani, hogy meg akartál mérgezni - néztem rá mosolyogva.
  - Neked szántam, de nem akartalak megmérgezni.
  - Miért?
  - Mármint miért csináltam volna neked, vagy miért nem akartalak megmérgezni? Tudod az utóbbi egyszerű, hamar lebuktam volna - mondta, mire én egy nagyot ütöttem a vállára. - Au, azért van benned erő.
  - Megérdemelted. De arra gondoltam, hogy miért akartál nekem reggelit készíteni? Ennyire szeretsz? - cukkoltam, de ő nem vágott vissza, csak mosolygott és a nappali felé húzott. Nem értettem miért, de ahogy beléptünk, megláttam egy nagy csokor fehér rózsát egy vázában az asztalon. Meglepődötten néztem a virágokra, majd Ashtonra, aki még mindig mosolygott. Ebbe meg mi ütött?
  - Én.. Én ezt nem értem - mondtam elképedve még a meglepetés virágoktól miközben közelebb mentem, hogy megszagolhassam őket. Imádom a fehér rózsát, imádom az illatát.
  - Gondoltam ez lehetne a kapcsolatunk újrakezdésének jelképe, vagy mi - vakarta meg most már szégyenlősen a nyakát.
  - Ez annyira aranyos - ugrottam a nyakába. Ez a tettem nem csak őt lepte meg, hanem engem is.
  - Egy férfire nem mondjuk azt, hogy aranyos - kérte ki magának, mikor elengedett.
  - A gesztus aranyos, nem te - néztem rá jelentőség teljesen.
  - Amúgy Calum pofázott valamit arról, hogy a fehér rózsának valami jelentése az újra kezdés, Michael meg mondta, hogy az a kedvenced, szóval gondoltam megleplek.
  - Calum honnan tud ilyeneket? Újrakezdenéd? Mit? Ashton, most keltem még csak fel, nem vagyok képes felfogni ennyi információt.
  - Hát az úgy volt, hogy.. - kezdett bele de félbe szakítottam, mert leesett, hogy mit mondott még.
  - Várj. Te megkérdezted Michael-t, hogy mi a kedvenc virágom?
  - Nagyon úgy néz ki - vakarta meg a tarkóját, mintha zavarba lenne. Ha olyan jóba lennénk, azt mondtam volna, hogy akar tőlem valamit, de gondolom csak azért teszi ezt, mert jobban járnánk, ha nem gyűlölnénk egymást, hanem inkább próbálnánk barátok lenni, így csak azt kéne eljátszanunk, hogy szerelmesek vagyunk, azt nem, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságába.
  - Nos, köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen.
  - Ez azt jelenti, hogy akkor megbocsájtasz és elölről kezdjük? - kérdezte.
  - Nagyon úgy tűnik.
  - Hát akkor..
  - Hát akkor? - mostmár szélesen mosolyogtam, hisz olyan zavarba volt, mintha az első randijára készülne. Egy kicsit még gondolkozott, majd ő is elmosolyodott és kezet nyújtott felém.
  - Szia, Ashton Irwin vagyok - kezdett bele, mire én nem bírtam tovább, elnevettem magam ezen az abszurd helyzeten.

*pár nappal később*

Már egy hete itt vagyunk Miamiba és nagyon jól érzem magam a fiúkkal. A múltkori Ashtonos dolog óta látszólag változott a kapcsolatunk, most már csak poénból szívtuk egymás vérét, ami a srácoknak az elején feltűnt, aztán ők is megbarátkoztak ezzel a dologgal. Ma átmegyünk valami másik helyre, azt mondták a fiúk, hogy valami ismerős kiadta nekünk a házát, így a ki nem pakolt cuccokat összeszedtük és kijelentkeztünk a hotelből.
  - Hiányozni fog ez a hely - sóhajtottam fel, miközben a kocsit vártuk a szálloda előtt.
  - Mi fog hiányozni benne? - kérdezte Cal.
  - Nem tudom. Olyan szép - sóhajtoztam.
  - Sok hely van még ami szép. Szerintem jobban fog tetszeni neked a ház, ahova megyünk - karolta át a vállam Mike. A többiek mesélték, hogy a házból rögtön a tengerre nyílik a hátsó ajtó, így biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Ha lehet napozni és szórakozni, akkor már jó pontot szerzett nálam a szállás, persze nincsenek ekkora igényeim. Ha az embernek nincs sok pénze, akkor megelégszik egy kisebb hotellal is, aminek az erkélye valami flancos kertbe néz. Apuval ha mentünk valahova, akkor mindig ilyen helyre vitt. Tudta, hogy szeretem a virágokat, a természetet. Én pedig mindig kiélveztem a vele együtt töltött időket, mert tudtam, ha haza megyünk, őt várja a munka, engem pedig a nő, aki szerint tönkre tettük a testvéremmel az életét. Szomorú dolog, de nincs mit tenni. A családodat nem te választod, viszont a barátaidat igen, akik a második családodnak is számíthatnak. Úgy gondolom, én szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim lehetnek, mint Michael és a többiek. Még Ashtonnak is örülök, főleg az elmúlt időszakban. Amikor ketten voltunk a szobában, sokat röhögtünk, de a kedvenc elfoglaltságom vele az volt, amikor egyik este kitaláltuk, hogy kártyázunk. Persze kiderült, hogy mindketten máshogy ismerjük a játékot, így csalással vádoltuk egymást, aminek az lett a vége, hogy összevesztünk, aztán valahogy kibékültünk egymással, de sokszor egy kis harcba fulladt az, hogy épp ki váltson csatornát a tv-n, illetve ki menjen be hamarabb a fürdőbe. Mint az első napokba, de ez most más volt és ezt mindketten tudtuk.
  - Na, pattanj be - nyitotta ki nekem a kocsi ajtót Ash, mivel megérkezett. Én tettem a kérésének és szinte bevágódtam a kocsiba, miközben a fiúk betették a csomagtartóba a csomagjainkat.
  - Mi legyen a mai program, ha oda értünk? - kérdezte Luke, miközben mindenki elfoglalta a helyét.
  - Szerintem ma lazítsunk és menjünk ki a tengerhez. Úgyis ott van egy lépésnyire - válaszolt kreol bőrű barátunk.
  - Támogatom az ötletet! Napozni akarok és valami hideget inni, miközben nézem a tengert, majd este fele a naplementét - gondolkoztam el. Oké, egy kicsit nyálasan hangozott, a fiúk érdekesen is néztek rám utána. - Túl sok romantikus regényt olvastam, rendben?
  - Szerinted hagyjuk, hogy csak napozz? Alábecsülsz minket Al - sóhajtott fel "csalódottan" Mikey.
  - Persze, gondolom, hogy a beleegyezésem nélkül a tengerbe hurcoltok, erről szó sincs, hogy ilyen ne fordult volna meg a fejembe - nyögtem egyet, mintha szenvednék.
  - Amúgy meg, a vízbe jobban fog a nap - karolt át a mellettem helyet foglaló Ashton és a hajamat kezdte el babrálni. Ez a cselekedete már fel se tűnt nekem, hisz nagyon sokszor csinálta ezt. Amikor megkérdeztem tőle miért, azt mondta, mert olyan puha a hajam. Értem. Akkor csinálja csak.
  - A végén uszonyokat és kopoltyúkat fogtok növeszteni, annyit vagytok vízbe.
  - Nyaralunk, Al. Csak kihasználjuk - mosolygott rám kedvesen Luke. Igaza volt. Olyan sokat utaztak, hogy ez a kis kiruccanás, most jót tesz nekik. Az út további részében mind a négyen csak néztünk ki a fejünkből és hallgattuk a rádióból kiszűrődő zenéket.

11. fejezet

Alina

- Nem ismertelek még téged, mikor ez az egész történt. Vagyis a vége felé már igen – válaszoltam a fel nem tett kérdésére. Tudtam, hogy meg akarja kérdezni, lerítt róla és még mást is megakart kérdezni, de arra vártam.
- Hogy nem vette észre senki? Hogy nem vette észre Michael?
- Soha nem ütötte meg az arcom, csak egyetlen egyszer, mikor megvádoltam, hogy megcsal. Akkor tudta meg Michael, hogy valami nincs rendben, akkor mondtam meg neki, hogy megcsalt, de csak ennyit. Utána jött az a szöveg, hogy ő megmondta, hogy ő rossz srác és hogy nem érdemel meg engem. Amúgy olyan helyeken voltak a foltok, ahol más nem láthatta, leginkább a karomon, mikor ráncigált – emlékeztem vissza a régi dolgokra és nehezen, de visszatartottam a könnyeimet. Az étvágyam viszont elment.
- Miért nem mondtad neki? Segített volna, hisz a legjobb barátod!
- Ashton, kérlek szépen, hanyagoljuk ezt a témát, mert nem akarok visszamenni az időbe, jó? Elmúlt, végre túl vagyok rajta – sóhajtottam fel gondterhelten, miközben az előttem lévő hamburger maradékot piszkáltam.
- Oké, rendben. Menjünk valahova még? Vagy inkább vissza akarsz menni a szállodába?
- Egyedül szeretnék lenni legszívesebben – néztem fel rá.
- Nem foglak egyedül hagyni – tudtam, hogy nem fog itt hagyni, de nem azért, mert annyira fontos lennék neki, hanem mert hülyén jönne ki, ha azt látnák az emberek,hogy egyedül hagy, máris rosszra gondolnak.
- Tudom – sóhajtottam és felálltam az asztaltól. Ashton követte a példámat, megfogta a maradék kajámat, amit hagytam és kézen fogott.

**

Miután egy csendes séta után visszatértünk a hotelhez, felsiettünk a szobánkhoz. Gyorsan a fürdőbe mentem, magamra zártam az ajtót és leültem a kád szélére miközben engedtem a vizemet. Nem akartam a múlton rágódni, így inkább felhívtam az apámat. Pár csöngés után fel is vette.
- Szia kincsem, mi újság Miamiba? – nem akartam, hogy aggódjon, így próbáltam a rendes hangomon válaszolni neki.
- Gyönyörű hely, apa. Majd egyszer el kell jönnünk ide együtt – lelkesedtem fel. Ha van egy dolog, amiről képes vagyok bármilyen körülmények között vidáman beszélni, az az apával való közös programok szervezése. – És talán Andrew és Lola is velünk tarthatna. Rég láttam már őket.
- Mindenképpen, drágám. Meddig lesztek ott? Csak mert ha hazaértél, fel kell hívni a magán tanárodat.
- Apu, itt vagyok Miamiaba és te képes vagy felhozni Mrs.Buttont? Milyen ember vagy te? – tettettem felháborodást.
- Sajnálom kincsem, de muszáj valamikor tanulni. Attól még, hogy magán tanuló vagy, neked is meg vannak a kötelességeid. Jövőre érettségizel! Így is halasztottál – nem szerettem, amikor apa ennyire belelendül ebbe a tanolósdi dologba, szóval lépnem kellett.
- Rendben apa, ha hazaérek, felhívjuk. Most viszont mennem kell, mert várnak rám, vagyis a fürdőre – hazudtam. Utáltam hazudni neki, de most el akartam kerülni ezt a témát.
- Jól van, akkor majd beszélünk. Szeretlek és üvözlöm a srácokat.
- Én is szeretlek és átadom. Puszi – kinyomtam a beszélgetést, majd levettem a ruháim és elmerültem a meleg, habos vízembe.

Ashton

Este Alina elvonult fürdeni, én pedig átmentem a srácokhoz, akik eleinte furcsán néztek rám, de pár pillanat múlva nem is törődtek velem, hanem tovább folytatták, amit csináltak.
- Srácok – szóltam nekik, ők pedig ismét felém fordultak. - Nem tudjátok hol lehet itt virágot kapni? Vagy hogy esetleg mi Alina kedvenc virága? Michael? – néztem az említett felé, aki elég érdekes arcot vágott, majd felállt és oda jött hozzám. Közvetlenül elém.
- Ismételd el mégegyszer, kérlek. Azt hiszem nem hallottam jól – a másik két srác is érdeklődve figyelt engem, amire én zavarba jöttem. Várjunk. Miért jövök zavarba?
- Mi Alina kedvenc virága? – kérdeztem meg ismét.
- Miért?
- Mert gondoltam, veszek neki egy csokrot, hogy aztán megcsapkodjam vele. Vajon miért? Ne kérdezz már ilyen hülyeségeket – kezdett untatni ez az egész.
- Még el is hinném. Amúgy a fehér rózsa – nézett rám felemelt szemöldökkel.
- Tudtátok, hogy minden virágnak van valami jelentése? – szólalt meg hirtelen Calum.
- Nem?
- A fehér rózsa olyan jelentseket hordoz, mint a tisztaság, hűség és az ártatlanság, viszont az újrakezdés szándéka is kifejezhető vele.
- Te meg honnan a fenéből tudsz ilyeneket? – Luke volt az első aki a hirtelen jött döbbenet után megtudott szólalni.
- Tetszett egy csaj, ő meg imádta a virágokat. Be akartam vágódni, oké? Ne nézzetek már így – nevetett kínjában, mi pedig pár másodperc után elkezdtünk jó hangosan nevetni.

Húha, nagyooooooooon rég írtam már, amit nagyon, nagyon, nagyon sajnálok. Azért remélem még maradtatok páran, akik olvassák a Hírnevet. Szóval, erről a részről csak annyit, hogy nagyonis direkt választottam a fehér rózsát és nagyon is a jelentése miatt választottam.
Nem ígérek semmit, de az biztos, hogy a következő részt már csak Júliusba rakom fel.
Amint kész, kiírom a csoportba. Addig is kaptok majd pár idézetet. :)
Sok puszi, Tiaa.

10.fejezet

Alina

Ahogy odaértünk a fiúkhoz, Michael maga mellé ültetett és átölelt.
– Akarsz beszélni? – kérdezte halkan, hogy a többiek ne hallják.
– Nem, minden oké. Csak hagyjuk ezt a témát – kértem meg legjobb barátomat, majd kicsit hangosabban kezdtem el beszélni. – Viszont most Ashtonnal mennünk kell, mert azzal az indokkal szabadultunk meg Ethantól, hogy elmegyünk és csak szólni jövünk nektek – néztem rájuk bocsánat kérően, de ők csak mosolyogva intettek le engem. Értem, szóval nincs baj.
– Majd írjatok ha a szállodába értetek – szorította meg a kezemet még bíztatóan Michael, én bólintottam és elindultunk valamerre.

– Most merre? – kérdeztem, mikor már félórája mászkáltunk a tengerparton. Igazából nagyon éhes voltam, hiába nem rég ettem és Luke nem volt itt, aki az én híres neves evőpajtim. Mondjuk szerintem nincs is ilyen szó, hogy evőpajti, igaz, nem érdekel, mi használjuk. Erre rátett egy lapáttal az, hogy már az út közben körülbelül negyedjére kordult meg a hasam. Szóval igen, éhes voltam.
– Éhes vagy? - kérdezte.
– Hű, most vagy gondolat olvasó vagy, vagy végre meghallottad, hogy korog a gyomrom.
– Szóltál?
– Jó, igazad van, bocsánat. Egy, null neked – sóhajtottam és elkezdtem húzni egy kajálda felé, ahol az illatokból ítélve finom hamburgereket adnak. Máris összefutott a nyál a számban. Ha Luke itt lenne, biztos már nem lenne mellettem.
– Kicsit feszültnek látszol – szólalt meg.
– Én? Feszült? Miből gondolod ezt? – kezdtem el hadarni, ami kicsit feltűnő volt, de aztán oda figyeltem a lélegzésemre (lassan beszív és kifúj) és reménykedtem, hogy a pulzusom is lassan visszakúszik kétszáz alá.
– Szorítod a kezem, nem igazán szólaltál meg az elmúlt fél órában és hiába nem akartad feltűnően tenni, azért láttam, hogy néha körül néztél – basszus, lebuktam.
– Nincs gáz, tényleg – mosolyogtam rá erőltetetten, de azt hiszem bevette, mert utána nem faggatott tovább.

Ashton

Láttam Alinán, hogy van valami baj és zavart, hogy nem mondja el nekem. De miért is mondaná, te barom? Hisz csak az ál barátja vagy, nem az igazi. De attól még elmondhatná nem? Végül is, azt hiszem kicsit javult a kapcsolatunk. Ez nem jelent semmit. Egyáltalán miért érdekel ennyire? Nem tartozik magyarázattal. De mégis érdekel miért lett ilyen feszült, amióta összefutottunk az exével.
– Én azt hiszem egy sajtburgert eszem. Te? – nézett rám, miután áttanulmányozta a büfé étel kínálatát.
– Szerintem én is. Ülj le, mindjárt jövök – szóltam oda neki és elmentem leadni a kérésünket. Adtak egy kis cetlit, rajta egy sorszámmal, hogy majd azt mondják be, ha kész a rendelés, így gyorsan megkerestem a szemeimmel Alinát, majd mikor megtaláltam egy félre eső asztalnál, leültem elé.
– Látom rajtad, hogy van valami – szóltam neki és azt hiszem egy kis aggódás is hallatszódott a hangomba. Alina rám nézett, majd figyelmét ismét a kezeire irányította és elkezdett játszani a kezén lévő karkötővel. – Nem beszélünk? – kérdeztem.
– Ashton, kérlek hanyagoljuk ezt, oké? – nézett fel mostmár egyenesen rám, de nem hagyhattam, hisz a szemei elárulták, hogy szenved. Mindez amiatt a fiú miatt?
– Mi történt Ethan-el, hogy ennyire felzaklatott a találkozásotok? – nem törődtem a kérésével.
– Semmi komoly, csak tudod... nagyon szerettem őt – kezdett bele egy nagyobb sóhajjal.
– Ezért viselkedsz úgy, mintha félnél valamitől?
– Nem félek tőle.
– Nem is ezt mondtam, de mostmár kíváncsi vagyok, hogy mi az igazság, mivel ha tényleg nem tőle félnél, akkor nem reagáltál volna erre ilyen hevesen – próbáltam okosnak mutatni magam, de ő felnevetett.
– Ne viselkedj úgy, mint egy kibaszott pszchiológus, Ashton. Nem áll jól – aucs, ez fájt.
– Mégis elkezdted mesélni mi a bajod – húztam fel a szemöldököm.
– Miért akarod nehezebbé tenni azt, ami már így is az? – temette bele fejét a kezébe. Ajaj, nehogy elkezdjen nekem sírni.
– Nem akarom nehezebbé tenni, de ha elmondanád, hogy mi volt, megkönnyítenéd az én dolgom is – válaszoltam neki.
– Bántott, érted? – nézett rám gondterhelt arccal.
– Bántott? – ez meglepett. Nem, nem csak meglepett, feldühített.
– Igen. Mostmár érted? Szerettem egy olyan fiút, aki megütött. De így is szerettem. Sőt, lehet még mindig szeretem.
– Hogy tudsz olyat szeretni, aki bántott téged? Mikor volt ez? – kezeim már ökölbe szorultak, szerencsére ezt ő nem látta, mivel az asztal takarta. Mielőtt válaszolhatott volna, bemondták a számunkat. Elnézést kértem tőle, majd siettem a kajánkért és szinte visszafutottam az asztalunkhoz.
– Szóval, hol is tartottunk?
– Úgy tudom, vagyis tudtam szeretni, hogy az elején nagyon kedves volt. Ő mellettem volt, mikor a padlóra kerültem.
– Michael is ott volt, nem?
– De, de ő más. Ő olyan nekem, mint egy második bátty – mosolyodott el.
– Tudott róla? Egyáltalán tudott róla bárki is? – kérdeztem rá, habár gondoltam mit fog válaszolni, de titkon reméltem, hogy megcáfolja az állításom.
– Nem, nem mondtam el senkinek. Azért lett vége a kapcsolatunknak, mert a legjobb barátnőmmel megcsalt. Azóta csak Michael és a banda van nekem – fájt így látni, habár eddig nem bírtam. Lehet ezért volt mindig velünk.
– Ezért voltál mindig velünk? – kérdeztem. Ő felnézett rám, láttam, hogy átgondolja mit akar mondani, majd bólintott. Nem, nem csak ezért és én tudni akarom, hogy még miért.

9.fejezet

Sziasztok!
Egy játékot találtam ki, remélem benne vagytok. :)
Először is, az első dolgotok az lenne, hogy aki még nem tette belép a blog facebook-os csoportjába aztán pedig kiírni oda, hogy benne vagytok a játékba vagy sem.
A játék lényege, hogy ha meg van a megfelelő számú ember (mondjuk 5-10 között), meg kéne próbálni egy időpontban fent lenni, az időpontot megbeszélhetjük, amikor jó nektek.
A játék: Kérdéseket teszek fel, arra aki a leghamarabb válaszol, az kap 3 pontot, aki másodiknak válaszol, az 2-t, aki pedig harmadjára az 1-et. Ez a pont gyűjtés kb 10 kérdésen keresztül menne, és az első 3 helyezett "ajándékot" kap.
1.helyezett: Két részen keresztül szerepelhet a blogba (a nevet ő választja).
2.helyezett: Egy részen keresztül szerepelhet a blogba (a nevet ő választja).
3.helyezett: Beleírok három általa írt mondatot az egyik részbe.
Aki részt venne a játékba, jelezzen nekem.
Puszi,Tiaa. ♥



Ashton


Alina aznap este már nem jött vissza, gondolom Michael-nél maradt. Őszintén, megbántam, hogy megsértettem őt, de mintha az annyit számítana neki. Egyedül maradtam a gondolataimmal és a lelkiismeretemmel. Alina mérges rám és gyötör a bűntudat, ami nagyon nem tetszik nekem, hisz annyiszor vesztünk már össze kisebb dolgokon, így értelmetlennek tartottam ezt az egészet és arra gondoltam csak a sok feszültség miatt zavar ez ennyire, pedig tudtam, hogy nem pontosan így van.
Reggel kopogásra ébredtem. Fáradt voltam, nyűgös és nem akartam most senkivel se beszélni, de muszáj voltam kinyitni az ajtót, hátha Alina jött vissza, hogy átöltözzön, vagy valami, de nem ő állt az ajtó túloldalán, hanem Luke.
  - Hali - kezeit a zsebébe dugta, én pedig köszönésképp biccentettem neki, majd félre álltam, hogy bejöhessen az ajtón. Nagy lépteivel pár pillanaton belül már a nappalinak nevezett helységbe volt és gondterhelten nézett rám. Tudtam mi jön.
  - Nézd, ha Alináról akarsz beszélni, kérlek, azt hagyd Michael-re - sóhajtottam fel.
  - Nem kéne így bánnod vele. Ő csak nekünk akar jót, Ashton és ha így folytatod, feleslegesen kezdtetek bele ebbe a kapcsolatba.
  - Nem bánok vele másképp, mint amúgy.
  - Megbántod őt, minden egyes alkalommal, minden rossz szavaddal, habár nem mutatja ki, mi tudjuk mennyire fáj neki. Nem vagyok Michael, hogy tudjam, pontosan mi baja, de tudnod kell, hogy van valami, amit nem mondd el nekünk és amiatt érzékenyebb. Kérlek, ne cseszd el - mondta, majd elhagyta a szobát és pedig ott álltam, megint egyedül és arra gondoltam, mekkora egy rohadék vagyok.

Alina

  - Arra gondoltam, hogy lemehetnénk egy kicsit ma a tengerpartra. Mit szólsz? - kérdezte Michael. Én csak ültem a szobájába, az ágyán és még mindig a tegnap estére gondoltam. Ashton nem volt velem bunkó, vagyis a maga módján próbálta közölni, ő mit lát. Én fújtam fel a dolgokat, nem tudom miért. Eddig nem zavart, ha így viselkedett velem, egyszerűen elengedhettem volna a fülem mellett, de nem tettem. Miért is nem? Azt hiszem elegem lett ebből az egész dologból. Nem, nem az ál kapcsolatból, hanem ebből a vitából, kettőnk között.
  - Lin, figyelsz te rám? - hajolt hozzám idegesítően közel a legjobb barátom. Eltoltam a fejét, majd válaszoltam neki.
  - Persze, jól hangzik a tengerpart - bólintottam.
  - Azután is mondtam valamit.
  - Tényleg? Azt hiszem elkalandoztam egy kicsit. Mi volt a kérdés?
  - Ugye nem gáz, ha jönnek a többiek is? Megmondom nekik, ha nem akarsz most senkivel lenni, csak a világ legjobb fiúbarátjával - kezdett bele az önimádatba, amit persze nem gondolt komolyan, pedig milyen igaza volt! Ő volt a világ legjobb barátja, nála jobbat nem kívánhatnék.
  - Dehogyis, nincs bajom Michael, úristen. Nem szakítottunk Ashtonnal, csak kicsit összekaptunk, de azt hiszem túl reagáltam a dolgot egy kicsit - haraptam bele a számba kínomba.
  - Túl reagáltad? Lin, olyan dühös voltál rá, mint eddig soha. Most vagy tényleg feldühített, vagy.. - nem fejezte be, mert befogtam a száját. Tudtam mit akar mondani, de nem akartam az ő szájából ezt hallani.
  - Nem, nem, nem! Ashton nem tetszik, vagyis.. Oké, nem egy rossz pasi, de nem akarok tőle semmit. Semmit, felfogtad? - kérdeztem a szemébe nézve. A kezem még mindig a száján volt, így bólintott, majd mikor elengedtem, természetesen megszólalt.
  - Nem akarom, hogy csalódj Alina. Fontos vagy nekem, de Ashton is az egyik legjobb haverom. Ha összejöttök, az nekem oké, de nem akarom, hogy utána miattad kelljen seggbe rúgnom őt, mert összetörte a szíved, de megtenném, mert a húgom vagy.
  - Nem kell félned, nem jövünk össze, nem lesz több köztünk egy ál kapcsolatnál - nyugtattam meg őt és egy puszit nyomtam az arcára. - Most pedig visszamegyek  a szobámba és felöltözök. Húsz perc múlva a hallban találkozunk, oké? - mosolyogtam rá.
  - Ne késs! - nevetett és a fejemre ütött a pólójával. Mérgesen néztem rá, majd ott hagytam a szobába. Gyorsan átsiettem a mi szobánkba, de Ashtont nem láttam sehol. Nem is baj, gondoltam, nem akarok most még beszélni vele, majd ha elkészültem.

Tizennyolc perccel később Ashton és én a lift előtt álltunk és vártuk, hogy a mi szintünkre érjen. Csak álltunk egymás mellett, azóta nem szóltunk egymáshoz. Mikor már kezdett kínos lenni a csend, nyitottam a számat, de megelőzött.
  - Sajnálom a tegnap estét - nem nézett rám, mikor ezt mondta, de a szívem akkor is kihagyott egy ütemet. Ashton bocsánatot kért? Tőlem?
  - Öhm, semmi gond. Nem kell bocsánatot kérni, azt hiszem túlreagáltam ezt az egészet. Kicsit feszült vagyok a napokba - túrtam a hajamba, majd a fiúra néztem, aki mostmár engem vizslatott.
  - Mi történt? - kérdezte, de nem akartam elmondani. Nem mondhattam el neki, hogy az anyám iszik, apám teljesen kikészül miatta. Nem tartozik rá, nem akartam, hogy sajnáljon.
  - Nem nagy gond. Egy kis feszültség van otthon, de minden rendben lesz - mosolyogtam rá és féltem, hogy rám szakad a plafon. Soha semmi sem lesz rendben. Semmi nem lesz már ugyanaz.
  - Rendben, de ha bármi baj van, nyugodtan elmondhatod, meghallgatlak - eresztett felém egy félmosolyt, amit viszonoztam, majd a lift megállt és kinyílt előttünk. Beszálltunk, majd ismét csendben tettük meg a lefele vezető utat, de ez a csönd már nem volt kínos közöttünk.

Már félórája a tengerparton ültünk egy kisebb bárnál, ahol nem voltak olyan sokan, de pár rajongó odajött hozzánk, hogy képet kérjenek a fiúktól, engem pedig kicsit furcsán méregettek a lányok, de nem foglalkoztam velük, inkább tovább szürcsöltem a koktélomat, amit nemrég kevert nekem a pultos fiú. Aki helyes volt. Túl helyes, így hát amikor mindenkit sikerült kiszolgálnia, odajött hozzám és szóba elegyedett velem.
  - Nem idevalósi vagy mi? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
  - Nem, Ausztrál vagyok - válaszoltam én is mosolyogva.
  - Értem. És eddig hogy tetszik Miami?
  - Még csak két napja vagyunk itt, de már imádom. Remélem többször is eltudok jönni ide - meséltem, de mikor megéreztem két kezet a csípőmön, felvont szemöldökkel néztem a kéz hozzátartozóira, aki természetesen Ashton volt.
  - Drágám, ismerkedsz? - kérdezte kedvesen, de láttam rajta, hogy a gúnyos mosolyát próbálja visszatartani.
  - Hisz tudod, hogy imádok új emberekkel ismerkedni, drágám - nyomtam meg a drágám szót. A helyes pultos srác értetlenül nézett rám, majd a mellettem álló göndörkére, majd megkérdezte, hogy kér e valami italt.
  - Egy sört, kérlek. Te kérsz valamit Lin? - nézett rám, én pedig felmutattam a poharamat, jelezve, hogy még jócskán a fele benne van. - Akkor csak egy sör lesz - szólt a srácnak és ahogy elment közel hajolt hozzám, hogy a fülembe súghasson. - Ne flörtölj nyilvánosan, hacsak nem akarod, hogy ribancnak állítsanak be a rajongók - nem volt rosszindulat a hangjába, inkább aggódás. Tényleg aggódott azért, hogy mit gondolnak rólam? 
  - Nem flörtöltem - néztem mélyen a szemébe.
  - Innen kívülről nem úgy tűnt. Tudod a legtöbb ilyen srác már egy mosolyból azt gondolja, hogy estére az ágyában fekszel - válaszolt, majd ahogy megkapta a sörét, letett pár dollárt a pultra és engem is magával húzva vitt a többiekhez. Ahogy sétáltunk hozzájuk megláttam egy olyan személyt, akit nem akartam.
  - Úristen, Ash, kérlek takarj el - húztam magam mellé közelebb a fiút. Ő értetlenül nézett rám, majd arra, ahova néztem.
  - Mi a baj? Ismered azt a srácot? - kérdezte.
  - Milyen srácot? - tettettem a hülyét, de ő továbbra is felvont szemöldökkel várta a válaszom. - Igen, ismerem. Pár hónapig együtt jártunk. Tudtam, hogy Floridába költözik, de ki gondolta volna, hogy pont vele fogok összetalálkozni? Florida elég nagy, Miami is - halkan válaszoltam neki, nem akartam, hogy akár a hangomat is meghallja, de valamiért utálhat engem az isten, hisz abban a pillanatban nézett felém Ő és mosolyodott el. Reménykedtem benne, hogy csak felismert valaki mást, aki mögöttem volt, de mivel egyenesen felénk tartott, így már biztosan tudtam, hogy felismert.
  - Alina, rég láttalak, mi hozott téged ide, Miamiba? Tudtommal Ausztráliában még iskola van - állt meg előttem, majd Ashtonra nézett. - Ó, már mindent értek.
  - Ethan, ő itt Ashton, a barátom, Ashton, ő Ethan a.. - nem tudtam befejezni, mert közbevágott.
  - Alina exe - mosolyodott el, de nem igazi mosollyal. Nem, dehogy is! Olyan mosoly volt ez, ami azt jelezte, hogy készül valamire, de én nem akartam tudni, hogy mire.
  - Oké. Örültem, hogy láthattalak Ethan, de most mennünk kell. Majd beszélünk, vagy mi - nevettem el magam kínosan, de Ethan persze nem hagyta annyiban. Nehezítsük meg Alina dolgát, minden áron.. Igen, szerintem is.
  - Csatlakozhatnátok hozzánk. Olyan rég találkoztunk, jó lenne egy kicsit beszélgetni - féloldalas mosoly. Istenem, az a rohadt féloldalas mosoly!
  - Várnak ránk - vágtam rá.
  - Hozd őket is. Gondolom Michael is itt van - nézett el arra fele, amerre mentünk, majd ahogy meglátta a legjobb barátomat, intett neki. Mikey, ahogy meglátta Ethant, furcsán kezdte el méregetni, majd idétlenül intett ő is a fiúnak. Hát igen, Michael nem bírta Ethant.
  - Nem akarunk zavarni, tényleg - próbálkoztam és megszorítottam Ashton kezét, hogy vegye már a jelet és szólaljon meg. Mentsen ki. Csináljon valamit, csak ne kelljen ezzel a fiúval szembe állnom.
  - Igazából sietünk. Alinának meg nekem programunk van, épp szólni akartunk a fiúknak, hogy elmegyünk - végre, köszönöm! Azt hittem már soha nem szólalsz meg, ó, drága álbarátom.
 - Programotok van. Értem. Hát akkor remélem még találkozunk Alina. Öröm volt ismét téged látni - kacsintott rám és elment. Ahogy halló távolságon kívülre ért én felsóhajtottam, jó hangosan és remegő lábakkal, Ashtonba kapaszkodva tettem meg az asztalhoz vezető út hátralévő részét.

8.fejezet

Nagyon szépen köszönöm a két újabb feliratkozót a blogomra és hogy ennyien mellettem vagytok még akkor is, ha több ideig nem jön új rész. Nem akarok ígérhetni, szóval maradjunk annyiban, hogy ha nem adok semmi életjelet magamról egy hétig, akkor nyugodtan kérdezzetek meg, hogy mi is van az újabb résszel, nem szedem le a fejeteket. :) 
Szóval, lenne egy pár kérdésem, amire örülnék ha válaszolnátok itt, esetleg a blog facebook-os csoportjába, ahova ha még nem léptetek be, nyugodtan tegyétek meg, sok infót osztok meg, beszélgethettek vele (mintha olyan nagy szám lennék..:DDD) és kérdezhettek. Minden rész előtt megosztok egy vagy két részletet a következő fejezetből a csoportba, szóval mostmár remélem megéri belépni! :) 
Visszatérve a kérdésekre, a bloggal kapcsolatban kérdeznék, no meg persze a történettel. Szóval:
1. Milyen hosszúságú részeket szeretnétek?
2. Maradjon ez a egyszer Ashton, egyszer Alina szemszöges dolog, vagy csak Alina szemszögéből írjak?
3. Kinek a szemszögéből olvasnátok még a két főszereplőn kívül?
4. Mit gondoltok Ashton és Alina kapcsolatáról?
5. Ti belemennétek egy ilyen álkapcsolatba a legjobb barátotok kedvéért?
6. Mennyire szimpatikus/antipatikus (még sem írhatom, hogy unszimpatikus) nektek Alina?
7. Mennyire szimpatikus/antipatikus (utálom ezt a szót) nektek Ashton?
8. Mit gondoltok, mi lesz a Hírnév vége?
9. Mit szóltok ahhoz, hogy lesz 2. évad?
És végül: 10. Mennyire vagytok megelégedve velem? Mármint mit gondoltok, közvetlen vagyok az olvasókkal, vagy túl tartózkodó, vagy mi? (Igen, tudom, ez nem volt értelmes kérdés, de csak értitek..:D)
Köszönöm, ha válaszoltok a kérdésekre. 
Sok puszi az olvasóknak, Tiaa. ♥


Alina

Ashton nem válaszolt, inkább elgondolkozott a kérdésemen. A helyébe én is ezt tettem volna, hisz ő kezdte ezt az egészet, nem én. Én csak később adtam okot arra, hogy utáljon. Ő beszólt, én visszaszóltam. Így ment és megy ez már több éve. 

  - Régen elég ellenszenves voltál nekem - kezdett bele Ashton, de nem nézett rám, sokkal érdekesebbnek találta a kezeit.

  - Miért? - kérdeztem rá.

  - Nem tudom. Egyfolytában ott voltál velünk, mindenbe beleszóltál, inkább furcsa volt ez az egész. Amikor elkezdtük, azt hittem csak mi négyen fiúk, zenélünk, hülyülünk, lányokról beszélünk, de te ott voltál. Minden egyes nap, minden egyes pillanatban. Mintha ránk telepedtél volna - a végére már a szemembe nézett én pedig nem fordítottam el a fejem. Nem gondoltam át az ő szemszögéből. Nem gondoltam át a fiúk szemszögéből ezt az egészet, de ők se tudják miért voltam ott. 

  - Nem akartam zavarni, de az a hely volt az én menekülő utam. Vagyis inkább Michael - át kellett gondolnom mit mondok el neki. Nem tudhat meg mindent.

  - Miért? 

  - Az.. az nem rád tartozik - pattantam fel gyorsan a fotelből, de emiatt kicsit beszédültem, szóval visszaültem egy pár másodpercre, majd mikor minden oké volt, lassan felálltam és ott hagytam a kíváncsi göndörkét a tv előtt. 

*Két és fél évvel ezelőtt*

Mint minden reggel, ma is arra ébredtem, hogy anya ittas állapotban kiveri a balhét itthon. Amióta a bátyám itt hagyott minket egyedül kellett végig hallgatnom a vitákat. Ilyenkor mindig átölelt és megnyugtatott, hogy semmi gond nem lesz, de most nincs itt és már nem is lesz. Ő okos volt és elment, nekem is ezt kéne tennem, de még kiskorú vagyok és apát se akarom egyedül hagyni. Apa csak tűrte, minden áldott nap csak tűrte ezeket a kirohanásokat. 

  - Megtennéd, hogy nem itt ordibálsz, hanem valahol máshol, ahol a gyerek nem hallja? - kérdezte sokkal halkabban apa, mint ahogy anya beszélt. Nem akartam ezt hallgatni, szóval befogtam a fülem és csak néztem ki az ablakomon. Korán volt még, de nem annyira, hogy az emberek ne legyenek az utcán. Egyetlen mentő övem a legjobb barátom, Michael volt és mivel ő a szomszédom volt, így láthattam, hogy már ébren van, szóval fogtam a telefonom és felhívtam. 

Három csörgés után felvette.

  - Mi újság Lin? - kérdezte kedvesen. 

  - Át..át mehetnék? - kérdeztem remegő hangon. 

  - Anyukád megint.. ? - nem kellett befejeznie a kérdést, mindketten tudjuk hogy mi lett volna a vége. Egyedül ő tudott még erről az egészről, másnak nem meséltem. Ő nem sajnált meg minden alkalommal, inkább úgy viselkedett, mintha nem lenne egy alkoholista anyám, aki engem és a bátyámat hibáztatja azért, ami vele történt. Mikor nem volt ittas, akkor kedves volt, azt hiszem el is hittem volna, hogy szeret minket és apát, de amikor ivott, akkor kiderült minden. Azt mondja, amióta megszülettünk minden rosszabb lett. A mai napig nem értem miért. Jól éltünk, nem volt semmi baj az anyagiakkal. Mi lehetett a baja?

  - Igen - sóhajtottam visszafojtva a könnyeim. Nem sírhattam, 

  - Az ajtóm nyitva áll - mondta és letettem. Gyorsan felöltöztem és leszaladtam a nappaliba, ahonnan kijuthattam a házból, de ott álltak a szüleim. Érkezésemre mindketten felkapták a fejüket.

  - Itt is van. Hová-hová kisasszony? - kérdezte gúnyosan anya.

  - Michael-ékhez - válaszoltam, pedig simán elsétálhattam volna úgy, hogy figyelembe sem veszem a kérdését.

  - Menj csak kicsim - mondta apa a helyzettől függetlenül kisebb mosollyal az arcán. Szerette Mikey-t, mert ilyen helyzetekbe ő 100%-osan támogatott, ahogy máskor is.

  - Nem, nem mész sehova! Takarítsd ki a szobád, mosogass el, hisz ez a te feladatod lett volna - szólt nekem.

  - Ha haza jöttem megcsinálom - válaszoltam halkan, lehajtott fejjel. 

  - És addig ott fog állni a sok edény? 

  - Liz, majd én megcsinálom, hagyd menni - szólt neki apám.

  - Hát nem érted meg, hogy elvettek tőlem? Minden körülöttük forog, engem meg elhanyagolsz - üvöltötte és akkor jöttem rá, hogy tulajdonképp mi is volt a baj. Amióta Andrew és én megszülettünk, apa többet foglalkozott velünk, mint anyával, ez pedig őt zavarta. Azt hiszi elvettük tőle a férjét. 

  - Mi? - lepődött meg apu is. 

  - Ahogy hallottad! - mondta ismét hangosabban a kelleténél én pedig sírva rohantam ki a házból, a szomszédba. Berontottam az ajtón, egyenesen a legjobb barátom karjaiba, aki ott várt rám. Aznap találkoztam először Ashton Irwinnel.

*Jelen*

Ahogy visszaemlékeztem erre a napra, ismét elfogott a sírhatnék, de végül visszatartottam a könnyeimet és a telefonom zárkódjával kezdtem el szórakozni. Feloldottam, majd újra lezártam. Igazán érdekes elfoglaltság, nem igaz? Végül megunva új játékomat, megnyitottam a twitterem és megnéztem a legújabb híreket.
Persze az egész twittert belepték az új képek, ahol a fiúk megérkeznek Miamiba, velem. Kaptam hideget, meleget, nem nagyon izgatott. Páran a halálomat kívánták én meg kedvesen, mosolyogva kiírtam twitterre, hogy köszönöm a jó kívánságokat, ennyi "dögölnél meg" üzenettel most meghosszabbították az életem pár évvel, ugyanis azt hallottam, hogy ha a halálodat kívánják, esetleg ha csak valami rosszat, az csak erősíti az embert, így nem aggódtam. Persze az nem azt jelenti, hogy nem nézek körül az úttesten, mielőtt átmegyek, hisz nem szeretnék egy autó motorháztetején landolni a napokba. De komolyan, kellemetlen érzés lehet.
Éppen a csodálatos minőségű képeket nézegettem magamról, amikor láttam, hogy jött egy üzenetem.
Bob. Remek. Csodálatos. Fantasztikus.
Bob: Osszatok meg valamit! Valami közöset.
Természetesen Bob nem elmezavaros, hogy azt hiszi én skizofrén vagyok, szóval az üzenetet nekem és Ashtonnak szánta. Fogtam magam és a telefonom és kimentem a nappaliba, hátha még ott találom a fiút, és igazam is volt. Ott ült, nézte a foci meccset. Odaültem mellé, néztem egy darabig majd amikor még mindig nem figyelt rám a telefont a képébe nyomtam, hogy olvassa el az üzenetet.
  - Oké, mire gondoltál? - kérdezte, mikor megnézte.
  - Nem tudom. Tedd fel a lábad a dohányzó asztalra, én is felteszem aztán lefotózom, vagy nem tudom - teljesen tanácstalan voltam.
  - Vagy mi lenne, ha kitennénk azt a képet, amit régebben csináltunk?
  - Nekünk van olyan képünk? - kérdeztem meglepetten.
  - Van, egy. Az is elég érdekes lett. Azt hiszem valamit ünnepeltünk, te meg felvettél egy sapkát és odajöttél hozzám és naranccsal, hogy tegyem a számba és csináljunk egy képet - nevetett.
  - Valószínűleg nem voltam szomjas - gondolkoztam el, bár tényleg nem emlékszem, hogy készült volna egy ilyen kép.
  - Mindjárt kiteszem és láthatod - mosolyodott el és elkezdett ügyködni a telefonján. Nem telt sok időbe, mire csipogott a telefonom, én pedig megnyitottam az értesítést, ami Ashtontól jött.

(Kép)

@Ashton5SOS: Minden itt kezdődött :) @Lina_Lin

Sokáig néztem a képet, majd mikor már tényleg hittem a szememnek elnevettem magam. Hát igen, érdekes egy kép lett, meg kell mondjam, de vicces. 

  - Szóval minden itt kezdődött mi? - töröltem meg a szemeimet, mivel kicsordult egy két könnycsepp, persze a nevetéstől. 

  - Nyugodtan higgyék csak azt. Bár bevallom van egy kis bűntudatom, hogy hazudunk a rajongóknak.

  - Nekem is az van, mert hazudok a családomnak - "nyugtattam" meg. 

  - Én is.

  - Mi? - kérdeztem vissza. Nem tudtam, hogy neki is hazudnia kell nekik. 

  - Nekik és el kell hinniük, hogy mi együtt vagyunk. A srácok persze tudnak róla, mert ők is benne vannak, de senki más rajtunk kívül. Ez van - rántott vállat, de én nem hagyhattam annyiba.

  - Miért nem mondjuk el a szülőknek? 

  - Mert nem lehet.

  - De ez igazságtalanság! Legalább ők had tudják meg. 

  - Alina, belementél ebbe az egészbe nem? Akkor ne hisztizz már annyit - tette karba a kezét és a tv-t kezdte el nézni.

  - Amikor azt hiszem egy kicsit képes vagyok megkedvelni téged, te mondasz valamit, amiért rájövök miért gyűlöllek annyira - néztem rá sértetten. 

  - Nem gyűlölsz - nézett felém egy pillanatra, majd ismét a tv felé.

  - Hogy mondod? - kérdeztem, mintha rosszul hallottam volna az előbbi kijelentését. Mintha ő annyira tudná, hogy én mit érzek.

  - Azért gyűlölsz, mert igazából tetszek neked. Érzéseid vannak irántam - jelentette ki, mintha ez olyan magától értetődő lenne. Én egy percig csak bámultam rá, majd megszólaltam teljesen nyugodt hangon.

  - Hogy te mennyire egy egoista fasz vagy - néztem rá megvetően és ott hagytam őt a hotel szobába.

7.fejezet

Alina

  - Nem hiszlek el, Ashton! - löktem le magamról a fiút.
  - De te rohadt sokáig fürdesz, én meg csak lezuhanyzok, már ha itt lehetséges - nézett a kádra a földről. Mivel itt nincs zuhanyzó.
  - De mivel most te se zuhanyzol, biztosan sokáig leszel itt te is - fújtam ki egy pár hajszálat a szemem elől.
  - Alina, én megyek, biztos ami biztos - állt fel, majd elkezdte kigombolni a nadrágját. Sőt, le is vette!
  - Ashton mit csinálsz? - sikítottam fel és eltakartam az arcom. Nem akartam látni őt így, nadrág nélkül, mert a hangok alapján már megszabadulhatott az alsójától is.
  - Felőlem bent maradhatsz, de én most neki állok fürdeni - válaszolta teljesen nyugodtan. Éreztem, hogy arcomat elönti a pír, de nem mertem mozdulni a földről. Nem találtam volna ki csukott szemmel, vagy biztosan neki mentem volna valaminek, de nem akartam szerezni még egy lila foltot a lábamra és máshova se. - Szóval maradsz?
  - Dehogy is!
  - Akkor? Mész? - kérdezte.
  - Megyek már. Úristen, megyek! - álltam fel és elfordultam, így remélhetőleg már nem volt a látó terembe, szóval elvettem a kezemet az arcom elől. Féltem, mert nem hallottam, hogy Ashton már beleült volna a vízbe, csak annyit hallottam, hogy elkezdi megengedni.
  - Nem gondoltam volna, hogy ilyen szégyenlős vagy - nevette ki a zavaromat. Nem fordultam meg, csak bemutattam neki a hátam mögé és ki slisszoltam a fürdőből.

**
  - Ashton, könyörgöm, már vagy húsz perce bent vagy. A végén még azt hiszem, hogy belefulladtál a vízbe. Ó, ez nem is olyan rossz dolog. Ugye belefulladtál? - szóltam be a zárt ajtón a srácnak. Ahogy kimondtam, nyílt az ajtó és megjelent előttem, egy szál törülközőbe a dereka körül.
  - El kell, hogy keserítselek, élek - vigyorgott rám szemtelenül. Nem törődtem vele, csak gyorsan bementem mellette a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Kulcsra, természetesen.

**

Nem fürödtem sokáig, ennek oka pedig az ajtó túloldalán lévő fiú volt. Persze nem hittem volna, hogy Ashton csak úgy betöri az ajtót, hogy meglessen, de azért mindig volt valami ötlete arra, hogy hogy bosszantson fel, legyen az kisebb ok, esetleg nagyobb dolog, de a lényeg, hogy tudja hogy idegesítsen fel pár másodperc alatt.
Kiléptem a fürdőből az alvó ruhámba, ami egy short volt és nagyobb póló, ami a bátyámé volt. Mikor elköltözött ezt itt hagyta nekem, mivel annyira szerettem. Nem csak a pólót, hanem őt is. Nagyon hiányzott nekem, de nem csodálom, hogy inkább választotta a távolabbi egyetemet, mint a hozzánk közel lévőt.
  - Csak hogy kijöttél - szólt Ashton a nappaliból, de nem nézett fel, csak a telefonját nyomkodta.
  - Rövidebb ideig voltam bent, mint te, az biztos - huppantam le mellé a fotelra. A távirányítóért nyúltam, de ahogy észre vette cselekedetem egy gyorsabb mozdulattal felkapta azt és maga fölé nyújtotta.
  - Ugye nem gondolod, hogy majd te választasz? Nem akarok valami nyálas, romantikus filmet nézni.
  - Ashton add már ide, te fürödtél először, most hagyd, hogy válasszak valamit - nyúltam érte, de ő fel állt, majd megkezdődött a harc a távirányítóért.
  - Akkor vedd el - húzta elégedett mosolyra a száját, de arra nem számított, hogy az ujjammal megbököm a bordáját, így összerándult, nekem pedig sikerült elvennem a fekete kapcsolót. Persze ő ezt nem hagyta annyiban, egyszer csak rám ugrott. De komolyan. Fogta és rám vetettem magát.
  - Hány éves vagy, most komolyan? - nyögtem fel alóla, de nem válaszolt, hanem folytatta amit elkezdett. - Ashton nehéz vagy! - szóltam rá, ő pedig próbálta kifeszíteni az ujjaim közül a tárgyat. Nem hagyhattam magam, így a pólóm alá dugtam.
  - Hidd el, nem okoz gondot oda benyúlni - húzott fel engem is, így egymás előtt álltunk és farkasszemet néztünk egymással.
  - Nem nyúlhatsz be, hacsak nem olyan értékesek a golyóid, mert elhiheted, ha megteszed soha többet nem lesz rájuk szükséged - fenyegetőztem.
  - Alina - próbált szigorúan szólni, de nem sikerült neki.
  - Ashton - mondtam én is a nevét.
  - Add ide.
  - Mit? - néztem rá értetlenül és befutottam a szobámba. Persze nem volt akkora szerencsém, hogy legyen rajta zár - miért nem tesznek rá? - így könnyen utánam jött és folytattunk mindent úgy, ahogy abbahagytuk kint. Ashton megint rajtam feküdt és csikizett én pedig hasba könyököltem - legyen mentségemre ez most tényleg véletlen volt! - ő pedig fájdalmasan felnyögött majd elterült a padlón. Gyorsan felálltam, majd a lábammal kezdtem el bökdösni.
  - Élsz még? - kérdeztem a fiútól, de nem válaszolt, hanem megfogta a lábfejem. Persze így előre buktam, szóval a távirányító repült velem együtt. A kapcsoló tőlem pár centire esett én pedig a göndör hajú srácra.

Ashton

Meg kellett volna kínozniuk az emberek, hogy bevalljam: élveztem ezt a hülye "harcot", ami Alina és köztem folyt a fürdős incidensnél és most a kapcsolós dolognál, de nem csaphattam volna be senkit, ugyanis úgy vigyorogtam, mint egy szerencsétlen srác, akivel szóba állt az a csaj, aki tetszik neki. Itt természetesen szó se volt arról, hogy bejön nekem, egyszerűen rég szórakoztam ilyen jól bárkivel is.
  - Nehéz vagy - néztem vigyorogva a lány szemébe, amikor rajtam landolt. Nem így terveztem, de valahogy sikerült úgy esnie, hogy végül felettem feküdt.
  - Bunkó vagy - állt fel, vagyis próbált, mivel rálépett a kapcsolóra és vissza esett az ágyra.
  - Csak veled - poroltam le magam, miután felkeltem a földről.
  - Most érezzem magam megtisztelve? - nevetett fel szarkasztikusan.
  - Nyugodtan - kacsintottam rá és ott hagytam a szobába. Persze ő jött utánam, vagyis inkább a nappaliba és levágta magát a tv elé és elkezdte kapcsolgatni a tv-t. - Állj, nézzük ezt! - szóltam neki, mikor láttam, hogy épp egy foci meccs megy, ő pedig mintha meg se hallott volna tovább ment. - Direkt csinálod? - kérdeztem, de erre se válaszolt. Hát akkor nem beszélünk.
Miután kétszer végig nézte milyen filmek mennek, megállt egynél, amit nem ismertem.
  - Mi ez? - szólaltam meg egy két perc után, de ő csak vállat rántott és nézte tovább a tv-t. - Most nem beszélünk?
  - Minek? - nem nézett felém, mikor ezt kérdezte.
  - Talán jó lenne kicsit megismerni egymást, mivel szinte semmit nem tudunk egymásról, de tudod, egymásba vagyunk zúgva, vagy mi - nevettem fel kínosan, mert ez így volt.
  - Többet tudok rólad, mint azt hinnéd - nézett egy pillanatra felém, majd figyelmét ismét arra a romantikus valamire fordította.
  - Komolyan? - kérdeztem meglepetten. Ő erre csak gondterhelten felsóhajtott, lehalkította a tv-t és felém fordult.
  - Imádod a spagettit, szereted a vanília illatú gyertyákat, kedvenc műsorod a Family Guy, a kedvenc meséd a Herkules, és itt hozzá tenném, hogy igazad van, tudom, hogy a KFC-ben dolgoztál régen és a hajadat is vasaltad, titkos szenvedélyed a Dragon BallZ, folytassam? - nézett rám mindent tudóan, de én csak néztem rá. Honnan tudja ezeket?
  - Mi van? - nevettem fel, mikor már nem tudtam mit mondani erre.
  - Elfelejtetted, hogy az egyik legjobb barátod az én legjobb fiú barátom és a másik két legjobb haverod pedig jó barátaim? - komolyan hülyének éreztem magam.
  - Igazad van, de én nem tudok rólad semmit. Vagyis azt tudom, hogy szereted a Herkulest, de más? Kedvenc szín? Kedvenc banda? Ki a titkos szerelemed?
  - A kedvenc színem a fehér, nincs kedvenc bandám, amit hallgatok azt szeretem, és két titkos szerelmem van, az egyik Ryan Cooper, a másik pedig Casey Deidrick, de amúgy Matt Bomert is imádom. Más valami?
  - Basszus, reménykedtem, hogy a titkos szerelmedhez engem mondasz - gondoltam egy kicsit szívom a vérét, ugyanis a vak is látja, hogy utál engem.
  - Igen Ashton, te vagy a titkos szerelmem, álmodj még - forgatta a szemét és ismét a tv-re koncentrált, de nem hagytam.
  - Van valami dolog amit titokba szeretsz csinálni?
  - Titokba megakarlak ölni álmodba, de sajnos ha kiderül engem akar megölni több ezer lány, más? - komolyan, a kedvenc elfoglaltságom az volt, hogy őt bosszantsam amikor tudom.
  - Komolyan megakarnál ölni engem? Ezt a szép kis pofit bántanád?
  - Fizetni se kéne érte és megtenném.
  - Miért utálsz ennyire? - kérdeztem rá, ami már kicsit foglalkoztatott. De csak egy egészen kicsikét.
  - Te miért utálsz ennyire? - kérdezett vissza én pedig befogtam a számat és elgondolkoztam ezen a kérdésen. Miért utálom én őt egyáltalán?

6.fejezet

Ashton

A szálloda szép volt, Alinának és nekünk is eléggé tetszett. A szobákhoz egy lifttel tudtunk felmenni, és minden emeleten volt egy kis terasz, ahova ki lehetett menni levegőzni, ha éppen nem akartál a szállodából kimenni. Volt még egy nagy wellness része is a szállásnak, ahol semmi csúszda nem volt, de legalább medencék voltak, habár ha már az ember Miamiban van, akkor inkább a tengerpartra megy, de így legalább ha nem akartunk menni sehova még ide lejöhettünk, hogy megmártózzunk.
Alina és én egy szobába kerültünk, ami lényegében vicces is, mivel eddig még egyszer sem aludtunk egy helységben és őszintén reméltem, hogy legalább külön ágyakkal megáldották a szobát és nem csak egy rohadt nagy francia ágy helyezkedik el bent. Még arra is gondoltam, hogy egy szív alakú ágyunk lesz, ami tele lesz szórva rózsákkal, mint a nászutas lakosztályok, de ahogy beléptünk az ajtón, megnyugodtam. Egy nappali volt szembe velünk, és egy kisebb konyha, ahol még ha főzni nem  is fogunk mégis jól jött erre a pár napra amit itt töltünk. Alina nem tudja, de nem maradunk itt sokáig, utána megyünk egy saját házba, ami eredetileg Bob-é.
- Jól néz ki - ment előre Alina, hogy körülnézzen. Én utána mentem, csak hogy én is tisztába legyek azzal, hogy milyen a lakosztályunk. - Úgy néz ki gondoltak ránk és külön szobába tesznek minket - mosolyodott el elégedetten, ahogy meglátta a két külön szobát, egy-egy kisebb francia ággyal.
- Viszont egy fürdőn osztozkodunk - néztem be a nagy fürdőszobába, aminek a közepén egy nagy kád helyezkedett el. Ha jobban megnéztem körülbelül belefértek volna abba a kádba vagy négyen is. Talán.
- Akkor csináljunk beosztást.
- Komolyan? - néztem rá a lányra meglepődötten.
- Igen. Nehogy véletlen valaki benyisson a másikhoz, miközben fürdik vagy valami - ha jól láttam egy kicsit elpirult, aminek következtében vissza kellett fojtanom egy kisebb kuncogást, mert elég viccesen hangzott, hogy az egyik legrendetlenebb lány, akit ismerek beosztást akar csinálni, hogy ki mikor használhassa a fürdőt.
- Nem hiszem, hogy kéne. Ha megtanítottak kopogni, akkor nem lesz gond - válaszoltam.
- Engem megtanítottak, de nem vagyok benne biztos, hogy téged is - vágott vissza.
- Megnyugtatlak, még nem felejtettem el - kacsintottam rá és elfoglaltam az egyik szobát, ami közelebb volt a fürdőhöz. Azt hiszem ez a szoba kicsit kisebb volt, mint a másik, így Alina nem szólhat azért, hogy elfoglaltam a nagyobbat.
A következő percek inkább pakolással teltek, mindketten kivittük a tisztálkodáshoz való cuccainkat a fürdőbe, persze pont egyszerre, így az ajtóba vívtunk egy kis harcot azért, hogy ki mehessen be előbb, ami egy kisebb párbeszédet igényelt.
- Ashton, én vagyok a lány, illik előre engedni ilyenkor engem - kezdett bele Alina.
- Simán beférnénk mindketten, ha nem lenne ilyen nagy segged - vágtam rá, szinte automatikusan, hisz régebben egyfolytában ezzel jöttem neki, ha nem fértünk el valahol.
- Inkább a nagy egód miatt nem férünk be, na menj innen - próbált arrébb tuszkolni, de nem igazán sikerült neki, mivel kicsivel erősebbnek bizonyultam nála, bár meg kell hagyjam, nem volt egy gyenge lány. - Nem hiszem el, így soha nem fogunk kipakolni - nyomta magát előre, aminek következtében valahogyan sikerült becsúsznia és elkezdett pakolni az egyik polcra. Annyi hajápolási és testápolási cucca volt, hogy azt hittem nekem nem marad helyem.
- Minek ennyi cucc? - kérdeztem , miközbe én kitettem a tusfürdőm, samponom, borotvahabom és a fogtisztítási dolgaimat.
- Mert van itt olyan hajápoló, amit külön kevert nekem ki a bátyám barátnője, ő ilyenekkel foglalkozik és nagyon jók - magyarázta, miközben a fogkeféjét tette ki abba a tartóba, ahova én is tettem az enyémet.
- Hát oké. Amúgy még soha nem láttam a bátyádat, nem él veletek? - kérdeztem, mert sokat hallottam már Andrew-ról, de egyszer nem láttam még.
- Nem, ő tudod... már elköltözött egy ideje. Idősebb nálam majdnem tíz évvel - habár most ezt elmondta nekem, éreztem a hangján, hogy nem igazán szeretne róla beszélni, így nem is erőltettem annyira ezt az egészet, pedig a kíváncsiság ott fúrta az oldalam. De én se meséltem még neki a családomról, ő miért tenné? Oké, azt tudom, hogy kicsit rossz a családi háttere, de ezeket is csak Michaeltől tudjuk a srácokkal, mert az elején, mikor Alina kicsit sok időt töltött velünk -ami a többieket nem zavarta, ellenben velem- rákérdeztem, hogy miért, nincs magán élete? Erre persze jött a válasz, hogy ő a legjobb barátja és nem akarja elveszíteni így se, hogy most egy bandába zenél velünk, azért van itt, de átláttam a dolgon és mikor már túl sokszor jött át idegesen, esetleg sírva a lány, muszáj volt valamit mondania nekünk. Így tudtuk meg, hogy Alina anyja nem éppen a legjobb anyuka.
- Nekem is vannak testvéreim. Egy húgom és egy öcsém. Köztünk is van egy jó pár év, de jól kijövünk egymással - csak azért mondtam ezt el neki, hogy így hátha többet tudok meg róla. De nem igazán akart beszélni.
- Igen, láttam már őket azt hiszem egyszer élőbe - mosolyodott el. - Látszik, hogy szereted őket.
- Igen, nagyon. Kicsit nehéz is most ez így nekünk, hogy nem vagyok velük. Főleg Lauren mellett. Tizenhárom éves és lassan kezdődik a pasizós korszaka - már a gondolattól ideges leszek, ha eszembe jut, hogy pár év és Lauren mutatja be a barátait aztán mikor szakítanak esetleg mennyire ki lesz borulva. Nem akarom így látni őt.
- Az én bátyám se igazán volt mellettem ebben a korszakban, de néha haza jött látogatóba és ha találkozott egy pasimmal furcsán méregette őt. Eleinte Michael-el se volt kibékülve, de aztán látta, hogy tényleg nincs köztünk több mint barátság és megbékélt vele. Azt hiszem bírja - mosolygott.
- Volt mikor máshogy néztetek egymásra Mikey-val, mint barátok? - kérdeztem rá.
- Az én részemről nem emlékszem. Tudod, nekem soha nem voltak legjobb barátnőim. Nem szívleltek, mert volt egy egy évvel idősebb srác akivel lógtam és azt hitték el vagyok szállva magamtól, hogy idősebbekkel barátkozok - nevetett fel kínosan, miközben visszaidézte a régi emlékeit. - De Michael sem, vagyis nem hinném. Ez tényleg egy igazi fiú-lány barátság. Sőt, olyan, mintha ő lenne a fiatalabbik bátyám.
- A fiúkkal eleinte azt hittük együtt vagytok - mondtam el neki amit már Michael is tudott, mivel rá kérdeztünk anno.
- Hallottam róla - mosolygott és abban a pillanatban kopogtak az ajtón. Alina ment és nyitotta ki.
- Halihóóóó! - üvöltött egyszerre a három srác, ahogy beestek az előtérbe.
- Kipakoltatok már? - kérdezte Calum és elindult a fürdő felé, ahonnan én mentem feléjük épp. - Áh, itt vagy Ashton - karolta át a vállam és vitt oda a többiekhez.
- Arra gondoltunk, hogy elugorhatnánk kajálni. Itt olyan elegáns ételek vannak, mi pedig valami hízlaló, egészségtelen cuccot akarunk enni - kezdett bele Luke, jöttük megmagyarázása képpen.
- Ah, de jó, éhen pusztulok. Induljunk - kezdett el tolni minket ki az ajtón Alina.
- A kulcs! - szóltam rá, mire ő "jaj, a kulcs!" felkiáltással visszament érte, majd bezárta az ajtót és végre indulhattunk utunkra.
Kint a hotel előtt volt pár rajongó, így kísérettel kellett elmennünk enni, persze tisztes távolságból figyeltek minket, mivel nem nagyon jöttek oda hozzánk rajongók, csak egy kettő, az is képet, vagy aláírást kérni és mi természetesen megtettük amit kértek. Alina mosolyogva csinálta a képeket és meglepődött akkor, mikor a lányok vele is kértek képet.
- Még mindig nem értem velem miért akarnak képet - sóhajtott fel a mekibe az egyik sarok asztalnál, ahol elfértünk kényelmesen öten.
- Azért, mert Ashon Irwin a pasid - válaszolta Luke teli szájjal, ami igazán gusztusos volt.
- Az ismert embereknek, ha van barátjuk, esetleg barátnőjük, velük is szokásuk képet készíteni. Ott van mondjuk Louis Tomlinson. Neki a barátnője Eleanor és ő vele is csinálnak képeket a rajongók, sőt van, hogy vele még Louis nélkül is akarnak képet csinálni. Szokd meg - kezdett el regélni Michael.
- Nehéz dolgom lesz - sóhajtott a lány és neki kezdett a kajának, ami elötte hevert már egy kis ideje.

Kicsivel később visszamentünk a szállásra. Az egész napunkat sétálással töltöttük, alig éreztem már a lábaimat annyit mentünk. Persze nem néztük meg még szinte egy nevezetességet sem, inkább csak bóklásztunk és szórakoztunk. Beültünk fagyizni egy két helyre, voltunk a tenger parton is, de nem fürödtünk benne, csak elvoltunk. A fiúkkal kitaláltuk, hogy homokvárat építünk, így Michael és Luke került egy csapatba, én pedig Calummam építettem, Alina pedig eldöntötte, hogy melyik vár nézett ki jobban. Nem mi nyertünk, amiből egy kisebb vita alakult ki, hogy nem igazság, mivel Luke-ék homokvára rosszabbul nézett ki, sőt a fele hiányzott, de Alina ezt azzal magyarázta, hogy nekünk meg csak annyiból állt, hogy egy kis dombot építettünk arra pedig rátettünk egy kis botot levéllel, ezzel zászlót készítve. Jó, igaza volt, de attól még a miénk egybe maradt és nem esett szét, szóval megegyeztünk a végén egy döntetlenben.
- Teljesen ki vagyok - terült ki a nappaliban található ülőgarnitúrán Alina.
- Én is - huppantam le mellé, majd ő is felült és egymással farkasszemet néztünk, ugyanis ugyanarra gondoltunk. Egy fürdő, két fáradt ember. A következő pillanatban felpattant és elkezdett futni a fürdő felé, én pedig követtem és be is értem, mivel kicsit hosszabb lábaim voltak, mint neki, viszont ő simán kitudott bújni a támadásaim elől, mivel kisebb volt és fürgébb. A végén az lett, hogy egyszerre estünk be a fürdőbe és ott elkezdtünk vitatkozni a földön elterülve azon, hogy mégis ki kezdje a fürdést.